Eszperantó

A tudatalattink nem számol azzal, hogy mit nyerhetünk a kockáztatással, a tudatunk viszont igen. Ezért fontos, hogy tisztában legyünk a komfortzónánk létével és felismerjük, amikor működésbe lép, mert úgy könnyebb lesz legyőzni azokat a hatásokat, amikkel a komfortzónába visszavágyó tudatalattink hátráltat minket. Nem szabad persze rá (magunkra) haragudni ezért: puszta jóindulatból működik ez az ösztön, amely biztonságban akar tudni minket. Mi viszont ne feledkezzünk el arról: ha mindent ugyanúgy teszünk, mint eddig, akkor minden ugyanúgy fog működni, ahogyan eddig. Nem ezt akarjuk? Gazdagabbak akarunk lenni? Sikeresebbek akarunk lenni? Csinosabbak akarunk lenni? Forrás: INTERNET

Változtatni akarunk? – Akkor bizony ki kell lépnünk a komfortzónánkból.

Hogyan lehet rajtacsípni?

Vannak egyértelmű jelei annak, ha működésbe lép a tudatalattink, mert meg akar védeni minket attól, hogy kilépjünk a komfortzónánkból. Logikusan átgondoljuk helyzetünket, kitűzzük a célt, megtervezzük az oda vezető utat, kijelöljük a lépéseket, tudjuk és tisztán látjuk, hogy ez a siker felé vezető út, az előrelépés módja. Azonban amikor valami olyasmit kellene tenni, ami eddig nem volt szokásunk (kérni valamit, lemondani valamiről, új kapcsolatokat keresni, megpróbálkozni valamivel, amiben eddig nem volt tapasztalatunk, kipróbálni valami ismeretlent), rögtön izzadni kezd a tenyerünk, görcsbe rándul a gyomrunk, remeg a térdünk, gombóc gyűlik a torkunkba, elfog a félsz. Jobb esetben legyűrjük ezt a félelmet, rosszabb esetben engedünk neki, és úgy döntünk, “nem ér meg annyit”. Pedig utólag valószínűleg nevetnénk rajta, először mennyire féltünk. Talán nem elsőre, de idővel, ha tudatalattink is megtapasztalja, hogy ezek a dolgok sem veszélyeztetnek minket, már a komfortzónánk részévé válnak.

Ugyanez a helyzet a szokásokkal is.

Az, hogy nem tudjuk levetkőzni bevált rossz szokásainkat, szintén a komfortzónánk működésének tudható be.

Ez érhető tetten például a fogyókúrázóknál ismert jojó-effektusban, amikor hiába jár látványos sikerrel az életmódváltás, idővel visszalopakodnak a rossz szokások, és visszacsúszunk a korábbi állapotba. Ennek oka, hogy tudatosan ugyan elszántan akartuk, hogy csinosabbak, kívánatosabbak legyünk, tudatalattink azonban nem volt erre felkészülve. Így amikor először fütyülnek utánunk az utcán vagy először flörtölnek velünk a munkahelyünkön, akkor védekező ösztönünk működésbe lép, és azonnal vissza akar taszítani minket abba a bevált, biztonságos állapotba, ahol senki nem zaklatott minket és nem voltunk fizikai veszélyeknek kitéve.

Hogyan cselezhető ki a komfortzóna?

A komfortzónából való tudatos kilépésről már írtam. Amikor rajtakapjuk magunkat, hogy csak azért félünk megtenni valamit, mert kívül esik a komfortzónánkon, egyszerűen (vagy nem is olyan egyszerűen) elszánjuk magunkat és lépünk. Ekkor idővel túlzottan aggódó tudatalattink, védelmező ösztönünk is megtanulja, hogy ezekben a veszélyesnek hitt lépésekben nincsen semmi valódi veszély, és befogadja őket a komfortzónánkba. Megszokott, biztonságos cselekvéseink határai kitolódnak.

Vannak azonban kevésbé egyértelműen felismerhető esetek is. Míg ha a fizetésemelés kérése előtt remeg a térdünk, felismerjük, hogy ez a kényelmi zónánk elhagyása miatt érzett félelem, addig ha késő este a tévé előtt elmajszolunk egy zacskó chipset, nem feltétlen jövünk rá, hogy tudatalattink így próbál visszaterelni minket a biztonságos, megszokott rendbe, mert fenyegetve érzi magát a vonzóbb külsőnk miatt. Ekkor a probléma gyökere az, hogy hiába értük már el a várt változásokat, lélekben még nem alakultunk hozzá. A fogyókúrázókat az húzza vissza, hogy lélekben még ducik, és tudat alatt nem érzik jól magukat új formájukban, még ha tudatosan erre vágytak is. A lottónyertesek döntő többsége azért veszíti el hamar vagyonát, mert lélekben még mindig kis jövedelmű, hiába akar tudatosan tehetős maradni, mégsem tud kilépni abból a kerékvágásból, amely visszavezeti korábbi életébe, ahol nem kellett elviselnie a hatalmas vagyon nyomását.

Azon kívül, hogy megszerzett tapasztalatainkkal tudatosan arrébb és arrébb toljuk komfortzónánk határait, van még egy módja, hogy tudatalattinkat felkészítsük a vágyott változásokra és megelőzzük azt a konfliktushelyzetet, hogy lélekben mások legyünk, mint akik fizikailag vagyunk, és hogy tudatalattinkat harmonizáljuk tudatos céljainkkal, hogy védelmező ösztönünk ne húzzon vissza minket. Ez pedig az, ha előbb lélekben jutunk el abba a vágyott állapotba, ahová később – ha céljaink teljesülnek és minden a legoptimistább terveink szerint alakul – fizikailag is el fogunk jutni.

Mit kell tenned?

Képzeld el vágyott állapotodat, céljaid teljesülését, és vizsgáld meg pontosan, hogyan viselkednél abban az állapotban. Ha nehéz ezt elképzelned, keress egy követendő példát, és figyeld meg, hogyan viselkedik valaki más abban a helyzetben, amiben te szeretnél lenni. Ha rátaláltál a keresett viselkedési formára, ne várj vele céljaid teljesüléséig. Kezdj el már most úgy viselkedni!

Mire gondolok pontosan? – Irigyled, hogy a gazdagok olyan luxusban élnek? Engedj meg magadnak te is egy kis luxust! Nem mondom, hogy két kézzel szórd a pénzt és verd adósságba magad, de egy kiváló minőségű szappan, egy a kelleténél talán drágább ruhadarab vagy ékszer, amitől úgy érzed, ragyogsz, egy vacsora egy étteremben, egy látogatás a kozmetikusnál vagy a műkörmösnél mind olyasmi, amit ki tudsz gazdálkodni, és egy kicsit átélheted vele a luxus-kényeztetés élményét. Irigyled, hogy a gazdagok olyan nagyvonalúan tudnak bánni a pénzzel? Légy te is kicsit nagyvonalú! Adakozz, oszd meg, amid van, és ne kapaszkodj bele olyan görcsösen. Irigyled, hogy a topmodellek, vagy azok a lányok, akiket te topmodellnek látsz (pedig talán egy hajszálnyival sem szebbek vagy előnyösebb alkatúak nálad) olyan magabiztosan mozognak és úgy ragyognak? Keress valamit, amitől te is ragyogóbbnak érzed magad, és ragyogj! Nem kell ötven kilósnak, száznyolcvan centi magasnak és ábrándos szőkének lenni ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a bőrében.

Ami viszont a legfontosabb: mindeközben érezd is jól magad! Ha gyötröd magad a kiadott pénz miatt vagy szorongsz azért, mert felvettél egy kivágott blúzt, csak még mélyebbre ásod magad a komfortzónádban.

Azonosítsd, hogy a rossz érzés a komfortzónád felesleges vészjelzése, lépj túl rajta, és élvezd a helyzeted, úgy, ahogy akkor élveznéd, ha már a vágyott helyzetedben volnál!

Apró lépések

Hogy megtapasztald, milyen az, amikor kilépsz a komfortzónádból, tégy apró, ártalmatlan lépéseket, amik épp csak egy kicsit mozdítanak ki a megszokásból.
– Sétálj haza minden nap más útvonalakon, olyan zugokat fedezve fel a környéken, amiket sosem ismertél.
– Csinálj valamit egyedül, amit inkább csak társaságban tudnál elképzelni – menj el egyedül moziba vagy étterembe.
– Kóstolj meg új ételeket.
– Menj el otthonról smink nélkül (ha mindig sminkeled magad), vagy sminkelj, ha eddig nem tetted.
– Vegyél fel olyan ruhadarabot, amit nem szoktál – magas sarkú cipő, dekoltált blúz, szoknya, fiúknak nyakkendő vagy éppen egy laza kosaras póló.
– Aludj a kanapén.
– Utazz el valahová, ahol még sosem jártál…
… és általában véve: kísérletezz!

Így megtapasztalod, hogy az új nem mindig rossz, és átéled az örömét annak, amikor valami izgalom ér. Ettől nem lesz könnyebb fizetésemelést kérni vagy fogyókúrázni, de ha legközelebb szembekerülsz a tudatalattiddal, aki vissza akar tessékelni a komfortzónád biztonságába, már könnyebben tetten éred, és könnyebben szembeszállsz vele, hogy átlépj a félelmeiden és elindulj céljaid felé.

Sok sikert!

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat